Miután megnéztem a filmet arra gondoltam, hogy ez a kézenfekvő téma eddig hogyhogy nem jutott eszébe egyik nagyágyúnak sem a mennyország feletti Hollywoodban?
Pedig elég magától értetődő lett volna, miután a feltörekvő nemzedék átlagosan nagyjából 15 éves korától „szexuálisan aktív”, ezzel együtt nyakukba szakad ennek a velejárója, a védekezés valamint a terhesség és az abortusz gondolata. Ó nem, nem fogok felvilágosító órát tartani, azt megteszik az iskolákban egy 45 perces tanóra keretében, betéttel megtoldva az ajándék tájékoztató füzetet.
Szerencsénkre a film sem ezt tűzte ki szent céljául.
Juno (Ellen Page), a film 16 éves főhőse azzal szembesül egy haverjával való, egyetlen alkalmas szex után, hogy bizony teherbe esett és nem tudja mit csináljon.
Először úgy dönt, elvégezteti magán az abortuszt, ami nem hangzik túl lelkesítően, de mint a filmben kiderül, a hely ahol végzik nagyjából olyan hangulatot áraszt, ahol akármikor eltöltenénk egy délutánt a barátokkal.
Miután nem tud szabadulni a gondolattól, hogy a hasában egyre növekvő emberkének már vannak körmei, mégis másik utat választ, méghozzá azt, hogy kihordja a gyereket, majd szülés után odaadja őt egy házaspárnak, akik mindennél jobban vágynak rá.
Idővel szép lassan kiderül, hogy a fent említettek nem igazak, csak a megszállott anyuka jelölt (Jennifer Garner) óhajtja annyira azt a kisbabát, az apuci – akiből rockzenész világsztár helyett reklámzene készítő lett- inkább ott akarja hagyni a fontoskodó, boldognak sosem tűnő feleségét..ja és hát beleszeret a terhes kiscsajba, ami nekem kissé morbid volt, bár végülis nem elképzelhetetlen.
Juno apja és mostohaanyja meglehetősen jól reagálják le, hogy gimnazista lányuk hamarosan túl lesz élete első szülésén. Nem kiabálnak, nem dühöngenek (csak kettesben halkan megjegyzik, hogy jobb lett volna ha drogozik..), a terhesség alatt támogatják, mellette állnak. Ebben a filmben kivételesen nem üti fel a fejét a gyerek-szülő ellentét. Megjegyzem, ilyen szülők mellett nem is állta volna meg a helyét egy afféle acsarkodás.
A szerelmi szál természetesen kihagyhatatlan. A 30 éves horror film és zene rajongó kicsit pedofil beütésű pasin kívül Juno a film vége felé beleszeret a kicsit lúzer, kcsit esetlen, de szerethető fiúkába aki felcsinálta.
Szép történet, és érdekes módon valóság ízű az egész, úgy ahogy van. Ellen Page játéka lenyűgöző, és ha a forgatókönyv talán nem is, ő ténylegesen megérdemelte az Oscar jelölést.
Könnyen feldolgozható a sztorija, mégis az a típus, amire talán 1-2 év múlva is emlékezni fogunk, ha nem is ivódik majd be úgy a köztudatba mint pl. a "Casablanca”.
